Tag : fagyi

2 posts

pink grapefruit tarragon sorbet

Rendben, bevallom, mikor először láttam ezt az ízkombinációt, nekem is a tárkonyos raguleves képe lebegett a szemem előtt, és sehogysem tudtam grapefruittal, pláne nem fagyiban elképzelni. Egészen addig persze, míg meg nem kóstoltam. Természetesen a már sokat emlegetett Jack’s Gelato egyik íze volt ez még tavaly, és azóta sem hagyott nyugodni.

Szülinapomra pedig kaptam egy fagyigépet (ráadásul két tartállyal), úgyhogy már csak egy mélyhűtőt kellett vennünk, mert a jelenlegi hűtőnk kis rekeszébe alig fér valami, nemhogy egy fagyitartály. De ezt az akadályt is legyőztük, úgyhogy már csak recepteket kellett találnom. Elsőként egy csokifagyit készítettem, aztán pedig egy citromos görög joghurtosat. Majd lehet, hogy ezeket is bemutatom, azonban most ezt az izgalmasabb, gyümölcsös hűsítőt szeretném veletek megosztani.

Sajnos, mivel Jack ilyenkor főszezonban nagyon elfoglalt, nem tudtam tőle pontos receptet szerezni. De leárazásban találtam egy nagyon jó fagyis könyvet, amiben van egy mentás pink grapefruit sorbet recept. Én egyszerűen a mentát tárkonyra cseréltem, és szuperül működött a dolog.

pink grapefruit tarragon sorbet

Recept (kb 1 liter sorbet)
3 pink grapefruit húsa és leve összeturmixolva (kb. 500 ml)
200 g cukor
250 ml víz
kb 1 citrom leve (ízlés szerint)
3 szár friss tárkony

A grapefruitokat meghámozom, majd a gerezdekről is lefejtem a savanyú hártyát, és csak a tiszta gyümölcshúst használom fel. Ez eléggé pepecselős, de megéri. Turmixgépben összepürésítem. A cukrot, vizet és a grapefruit lét egy vastag aljú edénybe teszem és addig forralom, amíg a cukor teljesen el nem olvad. Kóstolgatom, és apránként adagolom hozzá a citrom kifacsart levét, hogy ne legyen se túl édes, se túl savanyú az összhatás. Beledobom a megmosott, friss tárkonyleveleket, és még pár percig így forralom. Leveszem a tűzről, és lefedve hagyom kihűlni. Amíg a fagyigép tartálya a mélyhűtőben várakozik (érdemes már előző este betenni), a lehűlt sorbet alapot is beteszem a hűtőbe. Minél hidegebb az alap, annál gyorsabban végez vele a fagyigép, és annál jobb lesz a végeredmény.

pink grapefruit tarragon sorbet

A hideg sorbet alapból kihalászom a tárkonyleveleket, majd a fagyigépbe töltöm, és hagyom, hogy tegye a dolgát a gép. Kb fél óra elteltével finom szemcséjű jégkásaszerű állagú a sorbet, úgyhogy lekapcsolom a gépet, a sorbet-t átöntöm egy műanyag dobozba, és beteszem a mélyhűtőbe. Néhány óra múlva egy villával még jól átkevergetem. Szuper állaga lett! Persze nem olyan selymes, mint Jack-é volt, de ő mondta, hogy olyat a házi fagyigépek nem igazán képesek keverni, mert nem elég gyorsak. Szóval nekem tökéletesen megfelel. Az íze pedig…! A pink grapefruit jellegzetes édes-savanyú frissességét tovább hűsíti a kissé ánizsos ízű tárkony, ráadásul csodaszép élénk színe maradt, ami külön üdítően hat.

pink grapefruit tarragon sorbetPróbáljátok ki! 🙂

Forrás (változtatásokkal): Carla Bardi: Ice Creams & Sorbets. Apple Press, London, 2012, 84. o.

Viszonylag gyorsan csendbe fulladt a blogom, miután május végén elhagytuk Cambridge-t, és a nyarat Magyarországon töltöttük. A csokis felszerelésem egy részét természetesen magammal vittem, mert tudtam, hogy a rokonok, barátok nem hagynak majd békén, amíg nem csinálok nekik is csokit.

Július közepén sikerült eljutnom odáig, hogy elővettem a bonbonformáimat, és gyártottam egy adag sárgabarackos bonbont. Ennek az volt a különlegessége, hogy a formát narancssárgára színezett fehércsokival díszítettem (még Angliában vettem folyékony, de nem víz alapú ételfestéket), a töltelékben pedig csak friss sárgabarackpüré és csokoládé volt. Kétfélét is készítettem, egy étcsoki és egy fehércsoki alapú ganache-t is. A kóstolók körében elsöprő sikert aratott mindkettő. 🙂 Sajnos csak telefonnal sikerült róluk egy képet készítenem, mert olyan gyorsan elfogytak.

Friss sárgabarackos ganache-sal töltött csokik

A nyár további része pedig mértéktelen fagyievésbe torkollott. Kacérkodtam a gondolattal, hogy otthon fagyit készítsek (pár éve már volt egy-két jobb próbálkozásom), de nincs fagyigépem (tudom, anélkül is lehet), és a nyár nagy részében ide-oda szaladgáltunk, úgyhogy idén még nem került sor erre. Annál többet kóstoltunk viszont.

Abszolút kedvenc lett a balatonfüredi sétányon található Korzó fagyizó. Több díjnyertes fagyijuk is van, széles és nagyon izgalmas a választék. A legfinomabb fagyijuk a Füredi mákvirág nevet viseli, ez egy fantasztikus mákfagyi kandírozott narancshéj darabokkal és sós karamell szósz örvénnyel. Hmmm… Amíg lent voltunk Füreden, minden nap ettünk, volt, hogy kétszer is, még akár este tízkor hazafelé menet is képesek voltunk sorba állni fagyiért 🙂 Budapesten több új helyen is kóstoltam fagyikat, például a “rózsás” fagyit (Gelarto Rosa), ahol rózsaszirom alakban kenegetik fel az ízeket a tölcsérre. Legjobban a bodzás eper sorbet és az őszibarack sorbet ízlett tőlük.

Gasztroangyal fesztiválon rózsa formájú fagyival

Természetesen nem hagyhattuk ki a Levendulás fagyizót sem, ami már komoly láncolattá nőtte ki magát a városban, és szinte minden fontosabb csomóponton van fagyizójuk (sajnos mindenhol eléggé bunkó személyzettel, legalábbis akikkel találkoztunk). A gyömbéres körte volt az idei évben a favorit, a levendulás étcsoki mellett, ami örök kedvenc. Nagy felfedezés volt még a Mamo olasz fagyizó, ahol még a megszokott ízek is új dimenziót kaptak. A mogyorós fagyijuk például olyan ízű, mint a legfinomabb mogyorópraliné fagyinak álcázva. A mandarin pedig annyira frissítő és kellemesen citrusos volt, hogy repetázni kellett belőle. Ár-érték arányban pedig a veresegyházi fagyizó nyert, mert 8-10 dkg-os gombócokat adnak annyiért, ahol máshol már 5 dkg-t sem. A túrós fagyik nagyon finomak (sima, csokis, baracklekváros, áfonyás).

De a nyár vitathatatlanul legfagyisabb időszaka a közel három hétig tartó olaszországi nyaralásunk volt. Egy dél-olasz esküvőre voltunk hivatalosak július legvégén, aztán még maradtunk egy “kicsit”, hogy felfedezzük a csizma sarkát, és utána még Nápoly környékét is megvizsgáltuk, hazafelé “beugrottunk” Sienába is. Mozgalmas és élményekkel teli út volt. Ha csak a fagyira akarok szorítkozni, akkor is annyi mindent tudok írni! Az első olasz fagyit éjfélkor ettük Ostuniban, egy kis hegyi faluban, ahol addig voltak nyitva a boltok, amíg volt vevő (még hajnali egykor is!). Mivel ilyen késő volt, nem akartunk nagy adagot, és mindenképpen valami könnyed, gyümölcsös sorbet-ra vágytunk. Ezért akartunk kérni egy-egy gombócot (kenést). De mikor mondtuk a fagyisnak, hogy a két ízt külön-külön kérjük, még egy kenést tett mindegyik tölcsérre. Akkora volt a kis adag, mint a fejünk! Aztán megtudtuk, hogy itt a legkisebb adag is minimum két íz, és ilyen nagy. Bele sem merek gondolni, milyen lehet az extra-nagy adag… 🙂 Itt őszibarack sorbet-t és erdei gyümölcsös joghurtot ettünk. Aztán nem volt megállás. Polignano-a-Mare tengerparti városkájában egy századeleji fagyizóban kóstoltam egy nagyon finom kávéfagyit, majd utána közvetlenül egy citrom-eper kombót, Cisterninoban pisztáciát, Lecce leghíresebb fagyizójában a Natale-ban megint kávét és rumos csokifagyit, de volt itt fenyőmagos is! Materában az eddigi legeslegjobb füge fagyi (friss fügéből és nem aszaltból), és itt ettünk egyedül nagy adagot, mert annyi jó íz volt, hogy nem tudtunk választani.

6 gombóc fagyival Materában

Nápolyban a híres Da Michele pizzéria közelében ettünk többször is fagyit, itt a legjobb a pink grapefruit sorbet volt. Végül Sienában a Grom fagyizójában (ide tudatosan mentünk) kicsit csalódás volt az áfonya sorbet (nem volt igazán áfonya íze…), viszont fergeteges volt a kakaóbabtöretes étcsokijuk és az étcsoki sorbet is (főleg együtt a kettő).

Grom kakaóbabtöretes étcsoki fagyija és étcsoki sorbet, Siena főterén

Mikor pedig véget ért a nyár, ismét útnak eredtünk. Ezúttal azonban nem tértünk vissza Cambridge-be, hanem kicsit közelebb, Brüsszelben táboroztunk le egy időre. Innen jelenkezem majd ezentúl, természetesen csokis témákkal és kalandokkal!

Google+
Lap tetejére