Kicsit személyesebb poszttal szeretnék ismét bejelentkezni. Sok idő eltelt az utolsó bonbonos posztom óta, és több komoly változás is történt azóta az életemben mind privát, mind pedig szakmai téren. A privát rész nyilvánvalóan nem tartozik a blog témakörébe, viszont kihatással van rám és a munkámra. Két fontos változást emelnék ki, az első az az, hogy 2016 decemberében született egy kisfiam, aki mára másfél éves nagyfiúvá cseperedett. Mellette nem igazán tudtam bonbonozni, emiatt is történt egy kis irányváltás a szakmai érdeklődésemben. A másik nagy változás még elég friss, két hónapja visszaköltöztünk Angliából Magyarországra. Ez is több szempontból befolyásolja a csokival való munkámat, erről majd bővebben is fogok írni.
Ha viszont követtetek az Instagramon, akkor tudhatjátok, hogy az angliai tartózkodásom alatt elkezdtem angolul is blogolni a Kisbogár mintájára Little Beetle Chocolates néven. Tervben volt, hogy majd a két blogot párhuzamosan futtassam, de ehhez nem voltam eléggé kitartó. Itt a Kisbogáron is már olvashattatok tőlem táblás csoki kóstolókról, igazából ezek töltötték ki az utóbbi nagyjából két évemet. Teljesen beszippantott a bean-to-bar és területszelektált csokoládék világa, megszállottként gyűjtöm a különböző készítők tábláit, és ezekről írok rövid beszámolókat az instagramra. Műhelylátogatásokon is jártam a tavalyi évben, például a Fabric Csokoládé, a Harrer Chocolat, a Rózsavölgyi Csokoládé, Benoit Nihant, a Pump Street Bakery és a Damson Chocolate műhelyében, valamint az ausztriai Zotter csokigyárban is. Szeretném az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet majd itt is megörökíteni.
A szülési szabadságom lejárta után nem mentem vissza a kis cambridge-i csokiboltba dolgozni, mert már más irányt vett az érdeklődésem, és úgy éreztem, itt nem tudok tovább fejlődni. A hazaköltözésünk előtti fél évben belevágtam egy kisebb vállalkozásba, ahol első körben három brit csokoládékészítő táblás csokijait árusítottam a helyi termelői piacon, emellett pedig tematikus csokoládékóstolókat is tartottam. Ha járt valaki anno Szántó Tibor kurzusain, akkor tudja, hogy nagyjából miről beszélek.
Mindenképpen meg szeretném említeni még egyszer is itt Szántó Tibort, és az ő sajnálatos távozását. A szomorú hír után napokig nem tértem magamhoz, annyira megrázott, pedig csak néhányszor találkoztam vele személyesen. Tibor olyan szakértelemmel, szakmai alázattal, a kakaó és a csokoládé iránti szenvedéllyel dolgozott, amit manapság ritkán látni. Nála kóstoltam először pörkölt kakaóbabot. Csokikóstoló kurzusai hiánypótlóak voltak, nagyon sokat tett azért, hogy szélesebb körben megismertesse az emberekkel milyen is az igazán jó csokoládé. És bár már szerencsére Magyarországon is szép lassan egyre könnyebben elérhetővé válnak a hazai és külföldi készítők csokoládéi, amíg a fogyasztó közönség nem érti, hogy ezek miért különlegesebbek a szupermarketek polcain található névrokonaiktól, addig sajnos nem sok minden fog változni a csokoládéiparban.
Időközben több csokoládékóstolással kapcsolatos tanfolyamot is elvégeztem, elsőként az École Chocolat Mastering Chocolate Flavour online kurzusát, ahol különböző összehasonlításon alapuló gyakorlatokat kellett elvégezni a részletes elméleti tananyagok tanulmányozása mellett. A legfrissebb élményem pedig, hogy idén márciusban Londonban részt vettem az International Institute of Chocolate and Cacao Tasting (Nemzetközi Csokoládé- és Kakaókóstoló Intézet) 1-es szintű kóstoló tanfolyamán, ahol szintén sokat tanultam a csokoládékészítésről és kóstolásról. Olyasmi ez, mint amikor valaki borszakértőnek tanul (bár ilyen tanfolyamon nem jártam, ezért elnézést, ha valótlant állítok, de laikusként ehhez tudom leginkább hasonlítani).
Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben az a nemzetközi csokis közösség, akikre az Instagramon keresztül találtam rá (van egy szakmai zárt Facebook csoport is, amelynek a tagja vagyok, sokan tagjai ennek is). A hozzám hasonló lelkes csokikóstolók közül néhánnyal csokis levelezőpartnerekké váltunk. Itt a levél nem annyira hangsúlyos, általában csak egy rövid kis üzenetet írunk egymásnak, annál is inkább fontos a csomag tartalma. Táblás csokoládékat és kis kóstolókockákat küldünk egymásnak. A csokicsere lényege, hogy így olyan készítők termékeihez is hozzá tudunk jutni, amit amúgy nem tudnánk megvásárolni, főként földrajzi korlátok miatt. Így nem meglepő, hogy az Egyesült Államokba vagy éppen Dél-Koreába küldtem csomagokat, és innen kaptam én is kóstolókat. Ezekről külön is fogok majd írni.
Ezen az úton szeretnék tehát továbbhaladni, közérthető módon beszélni a kakaóról és csokoládéról, kézműves készítőkről, eloszlatni sok tévhitet és téves információt és persze továbbra is hoznék recepteket, a Csokiskola rovatban pedig újabb képes vagy videós elkészítési útmutatókat is. Nyugodtan írjátok meg, mi érdekelne titeket a legjobban. Ezúton is köszönöm a sok megkeresést (kommentben és emailben) például temperálással kapcsolatban.
Remélem továbbra is velem tartotok!
Csokis napot 🙂
Lilla / Kisbogár
Én még csak most találtam rád. Ennek oka csak annyi, hogy pár napja kezdett el foglalkoztatni a bonbon készítés. Én bárminek örülök, amiből tanulhatok. Úgyhogy csak írj.
Kedves Kriszti, köszi, hogy írtál, remélem találsz hasznos tippeket, és kipróbálsz pár receptet is. Ha kérdésed van, nyugodtan írj! Jó bonbonozást 🙂
informative post, thank you, lovable to read
saya sudah membaca tulisan anda dan juga saya telah membaca tulisan dengan topik ini di beberapa artikel dari sumber lain. banyak informasi yang saya dapat dari tulisan anda, apakah ada saran lain yang bisa anda sampaikan terkait tema tulisan anda ini? agar saya dapat informasi yang lebih banyak dan lengkap.
saya tentunya berterima kasih kepada anda karena telah menulis artikel ini dengan baik, semoga menjadi referensi dalam jurnal atau tulisan ilmiah lainnya dan bisa membantu banyak orang. terima kasih.
Milyen tapasztalatokat szerzett Lilla az International Institute of Chocolate and Cacao Tasting kurzusán Londonban?